Egy spanyol születésű mexikói filmrendező emlékirataiban megrendítő szavakkal vet fel alapvető – orvosi, lételméleti, gyakorlati, filozófiai – kérdéseket: milyen élete, milyen világa, milyen személyisége van egy olyan embernek, aki elveszítette emlékezőképességét és ezzel együtt az időben való lehorgonyzottságát és múltját. Kik is vagyunk az emlékeink nélkül? Deficitek és tan, tan-tan… Nem lehetnének felkavaróbbak Luis Bunuel (1900-1983) sorai Utolsó leheletem című művében, mely tragikusan érzékelteti a személyiség törékenységét,és az életnek való kiszolgáltatottságot. „Az ember csak akkor jön rá, hogy egész élete emlékekből áll, amikor elkezdi elveszteni az emlékeit, akárha pillanatokra is. … Bővebben: Lélekkeresés – Az emlékezet tengerén